Tataháza nevét 1485-ben említette először oklevél Thad néven, mikor Őrösi László özvegye, Eufemia és Marhárt Jakab özvegye, Borbála az őket hozomány czímen illető birtokaikat Czobor Mártonnak és Imrének adták el. E birtokok között szerepelt Thad is, a mai Tataháza előde, a melyet Tótházának is neveztek.
A török hódoltság alatt a defterek a bajai nahijében sorolják fel Tótházát Szentmiklós pusztával együtt 1580-ban 35 és 1590-ben 29 adózó házzal.
1598-ban Tóthát szerb falu lakossága Esztergom vidékére költözött.
1651-ben Polgár Pál, másként Bornemisza de Buda, végrendeletileg leányainak, Vattai Pálnénak és Földvári Jánosnénak adja bácsmegyei Tótháza birtokát, majd 1662-ben e birtokba Vattai Pált iktatták be.
1724-ben az 1662 után Tataházának nevezett puszta Czobor Imre bajai uradalmába tartozott. A bajaiak használják, de csak legeltetésre.
1727-ben ismét Tótházának írták. 1731-ben Tataháza, másképen Tótháza néven fordult elő.
1736-ban Tataháza pusztát a bikityiek használták évi 75 forintért, majd 1764-ben Grassalkovich bajai földesúr Tataháza pusztát be akarja telepíteni, és az ide letelepedőknek az egész határt 50 forintért adja bérbe. Kikötése, hogy házaikat rendben az utcavonalba kell építeniük, a földesúri adók alól egy évig, a vármegye részéről három évig mentesültek. A külföldről jövők hat évi adómentességet élveztek.
1765 decemberben Tataházát először vették fel a vármegyei adólajstromba. 1769-ben Tataházára 137 forint adót vetett ki a vármegye.
1772-ben Tataháza földesura gróf Grassalkovich volt.
1776-ból való Tataháza legrégibb pecsétje.
1793-ban az úrbéri összeírás szerint Tataházán 102 gazda, 8 házas és 8 házatlan zsellér, továbbá egy tanító s egy jegyző volt a faluban.
1910-ben 1675 lakosából 1651 magyar, 18 német volt. Ebből 1649 római katolikus, 19 izraelita volt.
A 20. század elején Bács-Bodrog vármegye Bácsalmási járásához tartozott.
A község határában egy Fehérhalom nevű hely található.
